Az emberi kommunikáció nem nyelvi jelei és kifejezései:

A kommunikáció nem nyelvi kifejezőeszközei: 

Nem csak beszéddel lehet kommunikálni, hanem egyéb nem nyelvi formákban is, 

pl. ha integetünk; mosolygunk; forgatjuk a szemünket; rámutatunk egy táblára; csípőre tett kézzel állunk; stb. →

ilyenkor mindig közvetítünk valamilyen üzenetet (és mások nem nyelvi üzeneteit is képesek vagyunk felfogni). 

Akkor is közvetítünk magunkról ilyen üzenetet, amikor nem is akarunk, mert szimplán az arcunk, testtartásunk sok mindent kifejez → "nem lehet nem kommunikálni" 

A NYELVI kommunikáció: (pl. egy beszélgetés) közben is használjuk - a nem nyelvi kifejezőeszközöket 

(pl. gesztikulálunk, fintort vágunk, ide-oda lépegetünk, stb.) 

A NEM NYELVI kifejezőeszközök: 

Tájékoztatnak a beszélő (Feladó) érzelmi állapotáról + a hallgatóhoz (Címzetthez) való viszonyáról. A hallgató is állandó visszajelzést ad. Nyomatékosítják a szöveget, mondanivalót (Üzenetet) → fontos, hogy összhangban legyen a szöveg a nem nyelvi jelekkel, különben sérül az üzenet, zavar keletkezik a kommunikációban (kétértelműség).

(pl. mosolyogva szidunk le valakit; vagy fintort vágunk, miközben azt mondjuk, "de jó, hogy itt vagy!", stb.)

Kultúránként változóak is lehetnek (pl. araboknál elvárás, hogy evés után böfögni kell – nálunk illetlenség; vagy a japánok mindig meghajolnak a tisztelet jeléül - nálunk a hajlongás megalázkodást, szolgalelkűséget jelent; vagy egyes országokban a fejrázás jelenti az igent, a bólogatás a nemet...) 

A nem nyelvi kifejezőeszközök fajtái: 

1. A beszéd zenei eszközei hangsúly – hanglejtés – hangerő – beszédtempó – beszédszünet Mind fontos kísérői a beszédnek, sok mindent kifejezhetnek, üzenhetnek. 

(pl. lassan beszél: fáradtság; halkan beszél: titkos információ; gúnyos hangsúllyal új értelmet kap az üzenet, stb.) 

2. Mimika – arcjáték (Lásd - melléklet) szem + szemöldök (tekintet), orr, száj, arcvonások, fej kommunikációja. 

A tekintetnek (szem + szemöldök) kapcsolatfelvevő (a kapcsolat úgy kezdődik, hogy meglátják egymást – felveszik egymás tekintetét) és kapcsolattartó funkciója is van (tartanak-e a beszélők szemkontaktust, figyelnek-e egymásra). 

4 alapvető érzelem van, amely minden embernél ugyanolyan arcjátékban jelenik meg: öröm (mosoly), bánat (szemöldökráncolás, legörbülő száj), meglepettség (tágra nyílt szem, felvont szemöldök, általában nyitott száj), undor (orr-ráncolás, ajkak felbiggyesztése) → ezeket már az újszülöttek is tudják utánozni – egyetemes érzelemkifejezés 

Ezeken kívül is nagyon sok üzenetet tudunk közvetíteni a mimikánkkal: szemforgatás, kacsintás, szemöldökráncolás, bólogatás, fintorok, stb. 

3. Gesztusok (kézmozdulatok) 

A kezünkkel már önmagában is sok mindent kifejezhetünk (pl. rámutatás, kézjelek, integetés, stb.); de a gesztusok természetes kísérői a beszédnek is. Feltartott hüvelykujj, vagy mutató és hüvelykujj kört formál → siker, minden rendben. Hazugság – a kéz a száj előtt, széttárt karok → "kész vagyok", vagy: "nem tehetek többet", stb. 

A szem birizgálása → fáradtság, unalom, ha a testhez hozzáérünk → önbizalom (mint King-kong, aki a mellét veri..) 

A karba tett kéz – védekezés, bizalmatlanság, sértődöttség + még példák: feltartott mutatóujj: leckéztetés, fenyegetés kéztördelés: bizonytalanság, szorongás kifelé nyitott tenyér a test előtt: elutasítás kitárt karok: öröm, ölelési szándék összetett kéz: kérés 

4. Testtartás: 

Már az is kifejezhet üzenetet, hogy hogyan állunk / ülünk, milyen a testtartásunk 

(pl. görnyedt háttal, lehajtott fejjel állunk vagy kihúzott háttal, felemelt fejjel). 

A magabiztosságot az jelzi, ha valaki minél több helyet foglal, minél több helyre terjeszti ki a testét. 

Az asztalon a láb – területmegjelölés, hátradőlés, önbizalom; az autón a láb – vagy széken, padkán: területmegjelölés, önbizalom; csípőn a kéz, támaszkodó másik kéz, előre tett láb: fenyegetés, provokálás, túlzott önbizalom) 

Az önbizalomhiányt, szorongást az jelzi, ha valaki minél kisebbre húzza össze magát, a kezét a teste elé veszi. Görnyedt testtartás, pótcselekvések 

(pl. körömrágás, kéztördelés, hajbirizgálás). 

Kislány képe a padon: az egész karja a teste előtt van → védekezés, teljesen összegömbölyödik, minél kisebbre → önbizalomhiány, két kézzel könyököl → szomorúság / fáradtság

Fiatal lány képe: Kézbe temetett arc → legnagyobb védekezés – szomorúság, levertség 

Csípőre tett kéz: terpeszállásban → sértődöttség; Egyik lábban előre lépve → harag, fenyegetés. 

Könyöklés: nyitott tenyérrel → unalom; zárt tenyérrel → érdeklődés 

5. Térközszabályozás 

Meg kell tartanunk a kommunikációs helyzetnek megfelelő távolságot a beszélgetőpartnertől 

(se túl távol, se túl közel ne álljunk), ha beszélgetés közben közelebb lépünk, vagy hátrálunk 1-2 lépést, azzal is kifejezünk valamit. 

(Ez nem mindig megvalósítható, pl. tömött buszon mindenki túl közel van.) 

Mindenkinek van egy saját, személyes tere (aurája), ez kb. 30 cm. Ezt tiszteletben kell tartani, különben megsértjük az illető személyes szféráját. Csak az léphet be, akit maga az illető enged be (pl. ölelés, puszi, stb.); de ha akaratán kívül közeledik valaki, az kellemetlen, bántó, sértő lehet 

(pl. valaki az arcába üvölt valakinek; fenyegetően közel lép, stb.). 

6. Külső megjelenés – emblémák

Maga az öltözködés, ápoltság, higiénia, hajviselet, külső megjelenés is hordozhat üzenetet → azzal is kommunikálunk, ahogy kinézünk 

(pl. EMO, punk, stb. stílus; elegáns megjelenés, szakadt ruha, stb.) 

Emblémák: Jelentéssel bíró tárgyak, eszközök a kommunikációs folyamatban. 

Pl. ékszerek, testékszerek, jegygyűrű, tetoválás, jelvények, felirat a pólón, napszemüveg, cigaretta, stb. → 

Ezek mind elárulnak dolgokat rólunk, a gondolkodásunkról → üzenetet közvetítenek.

Tömegkommunikáció:

A tömegkommunikáció szervezett, intézményes formában működtetett társadalmi közlésfolyamat, melynek során valamilyen technikai eszköz (médium) közvetítésével nagyszámú befogadó részére ugyanazt az üzenetet egyidejűleg lehet átadni. Egyirányú és közvetett kommunikációs forma, melyet javarészt szakemberek irányítanak.

Az üzenetet a befogadók (célközönség) az újságíróktól / műsorkészítőktől kapják. A tömegkommunikációban megjelenő üzenetek válogatottak és szerkesztettek (ezért a manipuláció lehetőségét magukban rejtik).

A tömegkommunikációs eszközök típusai:

• auditív (hallással fogadjuk be): pl. rádió

• vizuális (látással fogadjuk be): pl. újság (sajtó)

• audiovizuális (látószervünkre és hallószervünkre is hat): pl. televízió

Tömegkommunikációs eszközök (-> média) – ezek alkotják a kommunikáció csatornáját:

• elektronikus: televízió

• rádió

• internet

• nyomtatott: újság / sajtó

• plakát

A tömegkommunikációs eszközök nyelvi és nem nyelvi eszközökkel tájékoztatnak, felhívnak, érzelemkifejező funkciójukkal élnek, kapcsolatteremtő, -tartó, -záró szerepük van. Esztétikai funkciót hordoznak és metanyelvi (értelmező funkció) szerepet töltenek be.

Közös jellemzőjük, hogy az információt rendszeresen és kb. egy azonos időben juttatják el a címzettekhez (pl.: hírműsorok).

A tömegkommunikációs eszközök használata során nemcsak leírt vagy kimondott szavak hatnak ránk, hanem az ezeket kísérő színek, képek, hangok, zene is. Sok esetben tudatalatti hatásra is törekszenek a műsor készítői (pl. hogy reklámnál a terméket kellemes zenével, szép képekkel – életérzéssel – kapcsold össze).

Sajátosságuk, hogy befogadásukat blokkolhatjuk (kikapcsoljuk).

A tömegkommunikáció funkciói:

• tájékoztat

• véleményt formál, magyaráz

• közösségépítés

• oktat, értéket közvetít

• szórakoztat.

Tömegkommunikációs műfajok:

• Sajtó:
  • Tájékoztató sajtóműfajok: hír, tudósítás, riport, közlemény, interjú.
  • Véleményközlő publicisztikai műfajok: cikk, jegyzet, kommentár, glossza, kritika, ismertetés, recenzió, tanulmány, esszé stb.
• Rádió:
  • Írott anyagot előadó megszólaltató: hír, jegyzet, glossza, levél ismeretterjesztő előadás.
  • Hangos anyagok: interjú, riport, tudósítás , vitaműsor, beszélgetés telefonos játék stb..
• Televízió:
  • Élő adás pl.: híradó, sportközvetítés, stúdió beszélgetés, bejelentkezés
  • Előre rögzített szerkesztett műsorok (konzerv műsorok) filmek, szórakoztató műsorok, sorozatok stb.
• Internet:
  • Előre rögzített pl.: hírek, menetrend, időjárás, politika
  • Közvetlen kapcsolat: chat, Skype,

A tömegkommunikáció hatáskeltő, figyelemfelkeltő eszközei

• a színek célzott használata: élénk színek; kontrasztok (fekete-fehér, színes)
• hangerő változtatása: reklámok hangosabban szólnak
• nyomtatásban: külalak; betűstílus, betűszín, kiemelés, aláhúzás, az ábra a szövegben
• képi témaválasztás: társadalmi célú reklámok erős érzelmi hatása
• nyelvi stílus

A tömegkommunikáció hatása a gondolkodásra:

– Segítheti az értelmi fejlődést észrevétlen tanulással.

– Ugyanakkor leszoktathat az önálló gondolkodásról, az ismeretszerzésről, passzivitásra ösztönöz.

– Manipulációs veszélyek (a közlőnek az a célja, hogy a befogadót rávegye valamire, de ezt nem nyílt közléssel teszi).

Módszerei például:

híres emberek fogadtatnak el árucikket

a csomagolás eladhatóvá teszi az egyébként silány terméket

félelemkeltésre, bűntudatra alapozó meggyőzés (pl. egészségügyi reklámok)

hivatkozás társadalmi csoporthoz, réteghez való tartozásra

szándékos hiánykeltés ("amíg a készlet tart")

"beetetés": a rossz dolog mellett a jó jobbnak tűnik vagy "ön is megnyerheti" hirdetések

montázs: képek egymás mellé helyezése úgy, hogy azok alkalmasak legyenek a befogadó számára összefüggés teremtésére. Képzettársításokon keresztül csúszik be a tudatunkba, és így minősít. Segítségével bármi rokonszenvessé vagy ellenszenvessé tehető. Különösen veszélyes az ingerküszöb alatti montázs.

mézesmadzag: egy bizonyos dologhoz vagy jelenséghez kívánatos értékeket társítanak. Erősebben hat, ha azonnali változást sejtet, ritkaságot, különlegességet ígér.

– A tömegtájékoztatás része az elhallgatás és a szelektív hírközlés is, melyet minden társadalomban etikai és jogi normák szabályoznak.

A multimédia nyelve a művelt köznyelv, de riportokban, dokumentumműsorokban gyakran szólaltatnak meg csoport- és rétegnyelven beszélő embereket is.

A médiáknak nyelvi szempontból erős mintaadó szerepük van.

A magyar nyelv eredete (finnugor nyelv bemutatása):

A nyelvrokonság, a nyelvek eredete

• Nyelvrokonság: Nyelveknek közös eredeten alapuló kapcsolata.

• Nyelvcsalád: Egy közös nyelvből kifejlődött rokon nyelvek csoportja.

A nyelvek közös származás alapján nyelvcsaládokra oszthatók. Egy-egy nyelvcsalád valamikor közös nyelvet beszélt, ezt nevezzük alapnyelvnek. A nyelvrokonság azt jelenti, hogy egy "nyelvcsaládba" tartozó nyelvek közös ős- vagy alapnyelvből származnak. Ebből az alapnyelvből az idők folyamán – a történelmi és társadalmi változások, a térbeli eltávolodás eredményeként – önálló nyelvek fejlődtek ki, ám ősi vonatkozásokat is megőriztek. A világ nyelveinek rokonságrendszerét az összehasonlító nyelvtudomány ma már megállapította, s a nyelveket genetikus (származási) alapon felosztotta nyelvcsaládokra.

• A legfontosabb nyelvcsaládok: indoeurópai, sémi-hámi, kaukázusi, uráli, altáji, régi kis-ázsiai és mediterrán, paleoszibériai, dravida, sino-tibeti, munda, mon-khmer, maláj-polinéz, amerikai indián, afrikai.

• A magyar nyelv a finnugor eredetű, s mint ilyen az uráli nyelvcsalád finnugor nyelvcsoportjának ugor ágához tartozik. A finnugor őshaza hollétére vonatkozóan különféle elméletek születtek. Az ősi együttélés helyét valahova az Ural-hegység délnyugati lejtőjére teszik, a többi ággal (pl. a szamojédekkel) való még ősibb együttélését Nyugat-Szibériába. Az ősi uráli alap- nyelvből fejlődtek a nyelvcsalád tagjai. A magyar nyelv finnugor eredetét az összehasonlító nyelvtudomány vizsgálatai igazolták. Összehasonlító nyelvészet segédtudományai: történelemtudomány, néprajz, régészet, ezeknek köszönhetően tudjuk, hogy az ugor nyelvcsalád az i.e. I. évezred közepéig élt együtt, majd a magyarság az Urál déli részére költözött, számos más néppel találkozik, innen kezdődik a magyar nyelv külön fejlődése.

2. A magyar nyelv eredete

3. Finnugor rokonaink élete ma

• Vogulok:Ural, Ob mentén kb. 6 ezer fő

• Osztjákok:Obdorszk – Ob alsó lefolyásáig; 19 e fő Votjákok: 650 ezer fő

• Cseremiszek:Volga balpartja (népdalaik sok rokon vonást őriznek mieinkkel)

• Mordvinok:1,5 millió fő Oroszo. (földművelés, állattenyésztés)

• Finnek:5 millió fő – "az ezer tó országa". Tagolt nyelvjárás. Kalevala: nemzeti eposz

• Észtek:1 mill. fő. Gazdag dalkultúra

• Lappok:Norvégia, Finnország, Svédország – nem államalkotó nép. 31 ezer fő. Sámánizmusra emlékeztető ősi hitvilág.

4. A magyar nyelv nyelvtörténeti korszakai

• Előmagyar kor (ie. 4. évezred – ie. 500) a magyar nyelv még nem különül el

• Ősmagyar kor (ie. 500 – 896) nyelvünk önálló fejlődésének nyelvemléktelen korszaka

• Ómagyar kor (896 – 1526) megjelennek írott szórványemlékek, pl. a tihanyi apátság alapítólevele, valamint Bíborban- született Konstantin A birodalom kormányzásáról c. művében néhány magyar szó, néhány szövegemlék, leghíresebb a Halotti Beszéd és Könyörgés

• Középmagyar kor (1526 – 1772) 1527-ben első magyar nyomtatvány: Sylvester János latin nyelvtanában levő értelmezések az első teljes bibliafordítás – Károli Gáspár, Vizsoly, 1590 magyar költészet gyökerei (Tinódi, Balassi) a kor Sajnovics János nyelvtörténeti munkájával zárul

• Újmagyar kor (1772 – napjainkig) megjelenik a magyar nyelvtudomány, a nyelv tudatos ápolása Kazinczy vezetésével megindul a nyelvújítás mozgalma (ortológusok és neológusok) az első helyesírási szabályzat és magyar—német szótár (Vörösmarty

5. A finnugor rokonságkutatás története:

Sajnovics János (1770) – magyar és lapp nyelv összehasonlítása Gyarmathy Sámuel (XIX. sz. eleje) – több finnugor nyelv elemzése Reguly Antal – külföldi tanulmányút, anyaggyűjtés (reformkor) Budenz József – Vámbéry Ármin az 1870 körüli "ugor-török háború" élharcosai

5.1. A nyelvrokonság bizonyítékai; őshazakutatás módszerei

– szótan: alapszókincs (kb. ezer szó) hasonlósága

– összehasonlító nyelvészet

– növényföldrajz

– nyelvtörténet

– régészet

– néprajz

– szabályos hangmegfeleltetések: az ősi örökség szavaiban az azonos helyzetben levő hangok egy-egy nyelvben azonos módon viselkednek: vagy megmaradnak, vagy azonos módon változnak meg

– nyelvtani eszközkészlet: birtokosnak a birtokszóhoz kapcsolt toldalékkal való kifejezése

Tudjuk, hogy a nyelvrokonság nem jelent okvetlen faji rokonságot is. Már maga a finnugor alapnyelvet beszélő népcsoport számos faj ötvözete lehetett. Szétvándorlásuk után pedig folyamatosan keveredhettek más, velük érintkező népekkel. A magyarsághoz nyelvi rokonság szempontjából a vogulok állnak a legközelebb. Antropológiai szempontból azonban e két nép felettébb elütő képet mutat. A magyar nyelv finnugor rokonságát a XVIII. század végén fedezték fel (Sajnovics János: A magyar és a lapp nyelv azonosságának kimutatása – 1770.). A nemzetközi hírű turkológus (török nyelvekkel foglalkozó tudós) Vámbéry Ármin a magyar nyelv török jövevényszavait vélte eredetieknek a török-magyar rokonságot hangoztatta. Mivel a honfoglaló magyarság társadalmi szerződése a törökökéhez volt hasonlatos, az összehasonlító nyelvtudomány bizonyítékai ugyanakkor a finnugor rokonságot támasztották alá, a magyar–török rokonság hívei később azt hangoztatták, hogy a magyar nép eredete török, a magyar nyelvé pedig finnugor, s a magyarság ehhez nyelvcsere, nyelvátvétel útján jutott. Ezt a múlt század végén zajló vitát nevezzük a nyelvtudományban "ugor-török háborúnak".

Maticsák Sándor: A magyar nyelv eredete és rokonsága

Az Előszóban két fontos gondolat fogalmazódik meg, amelyet a recenzáló is gyakran hangsúlyoz a középiskolai és az egyetemi katedrán: a nyelvészet nem ítéletet mond, hanem rávilágít azokra a pontokra, amelyeket tudományos módszerekkel bizonyítottak, és azokból von le következtetéseket; ily módon nem számít az, hogy a finn nyelvet nem értjük meg (ahogy a csehek megértik a szlovákokat), hiszen térben és (főleg) időben a két finnugor nyelv nagyon távol áll egymástól. A nyelvrokonságot kutató nyelvészek nyelvtudományi módszerekkel már régen bebizonyították a két nyelv közötti kapcsolatot. Vajon miért kérdőjelezzük meg a finn és a magyar nyelv rokonságát, miközben az angol és a norvég nyelv rokoni szálait senki sem vitatja? Jelen kötet végére választ kapunk erre a kérdésre. A könyv nyolc fő fejezetből áll. Az első fejezet A magyar nyelv helye a világ nyelvei között (13–28) címet viseli, amely a magyar nyelv státuszával és presztízsével foglalkozik. Bemutatja a nyelvek tipológiai rendszerezését, eredet szerinti felosztását és az ebből születő összefüggéseket, amelyek a rokonságmegállapítás szempontjából relevánsak lehetnek.

A második részben (Nép és nyelv nem azonos, 29–58) a szerző példákat hoz policentrikus nyelvekre és multilingvális államokra, a népek keveredésére és az ebből adódó nyelvcsere folyamatokra. A szerző külön alfejezetet szentel a népnév kategóriájának, amely gyakran csak "gyűjtőfogalomként funkcionált" (34). A finnugor népnevek esetében különösen hangsúlyos a nemzetközi és a belső elnevezés megkülönböztetése, utóbbiakhoz etimológiai elemzést olvashatunk.

A harmadik fejezetben A magyar nyelv rokonításának objektív és szubjektív problémáit (59–74) mutatja be a szerző. Ez a rész előrevetíti a hatodik fejezetben tárgyalt, a nyelvrokonságot igazoló két terület, a hangtan és az alaktan fontosságát, hiszen ezek a nyelvi szintek jutnak döntő szerephez a kutatásokban. Mivel a nyelvtudományokhoz a társadalom csupán szűk rétege ért, a finnugorellenesség kialakulását elsősorban nyelven kívüli tényezők határozták meg: a téves elméleteknek hol politikai, hol gazdasági, hol kulturális, hol nyelvi ideológiai mozgatórugói voltak, amelyeket a szólásszabadság és az internet térnyerése csak még jobban felerősítettek.

A negyedik részben találkozhatunk azokkal a téves rokonítási elméletekkel, amelyek a leghangsúlyosabb helyet foglalták/foglalják el a magyar köztudatban (Nem finnugor teóriák a magyar nyelv eredetére, 75–158). A hun–magyar rokonságeszme, a szkíta rokonítás, a héberrel való nyelvrokonság, a török– magyar rokonság eszméje, a sumér rokonság "bizonyítása" időről időre felerősödik hazánkban. Emellett a könyv szerzője összegyűjt néhány olyan képtelen elméletet is (további "nyelvrokonok" és a magyar mint ősnyelv), amelyek szerencsére nem terjedtek el a köztudatban.

Az ötödik, legterjedelmesebb rész a magyar nyelv uráli rokon nyelveit és népeit mutatja be részletesen (Uráli (finnugor és szamojéd) népek és nyelvek, 159–328). A fejezet térképekkel, nyelvi példákkal gazdagon illusztrált, az olvasó bepillanthat a rokon nyelvek szerkezetébe, szókincsébe; az uráli népek történetébe, írásbeliségük kialakulásába. Külön alfejezet tárgyalja az Orosz Föderáció területén élő uráli népcsoportok lélekszámát, nyelvi helyzetét, oktatáspolitikáját.

A hatodik rész A nyelvrokonság bizonyítékait (329–430) veszi górcső alá. A hang- és alaktani vizsgálatok, az alapnyelvi szókészlet rekonstruálása mint a nyelvrokonság-kutatás bizonyítékai központi szerepet játszanak az uralisztikai/finnugrisztikai kutatásokban. A gazdag nyelvi anyag (a szabályos hangváltozások, az alaktani elemzések, az alapnyelvi szófajok és lexémák) ezekbe a kutatásokba és a vizsgálatok eredményeibe enged betekintést.

A hetedik fejezet a különböző őshazaelméleteket gyűjti csokorba (Őshazaelméletek, 431–462). Az őshazakutatás az uralisztika egyik fontos témája, hiszen az évtizedek során számos elmélet látott napvilágot, és a korábban bemutatott archeogenetika napjainkban szintén felélesztette ezt a kérdést. A hetedik rész külön alfejezeteket szentel a magyarság ősi szállásterületeinek bemutatására.

A nyolcadik fejezet egy rövid tudománytörténeti áttekintés A finnugor nyelvtudomány rövid története (463–472) címmel, amely a diszciplína kialakulásától a jelen állapotokig vázolja a legfontosabb állomásokat. A könyv vége is tartogat meglepetéseket: igazi lexikográfiai csemegét nyújtanak a Nyelvek, Helyek, Emberek, Nyelvészeti alapfogalmak (473–516) VÍGH-SZABÓ MELINDA 3 szószedetek, amelyekben a kötetben előforduló adatokhoz kapunk plusinformációkat. Amikor a recenzáló először lapozott a kiadást tekintve is igényes könyvbe, az jutott eszébe, hogy milyen hasznos kiadvány ez a közoktatásban, a magyar nyelvi szóbeli érettségi tételeket összeállító középiskoláknak, a témához félve nyúló magyartanároknak, a magyar szakos tanárjelölteknek. E gondolatokat a 10. oldalra pillantva az a felismerés követte, hogy a szerző éppen ezeket a területeket nevezi meg ajánlásában. Remélem – a könyvet bemutató szerzőn nem fog múlni –, sokakhoz eljutnak a kiadványban megfogalmazott hasznos gondolatok.

Alternatív elméletek

Valójában már a finnugor nyelvészetben is két irányzat létezik: az egyik szerint vannak az ősi finnugor nyelvek, és ebből alakult ki minden mai finnugor nyelv. A másik szerint a finnugor nyelvek az uráli nyelvcsalád egyik ágát képviselik, és a magyar nyelv nem a finnugor nyelvek finn-permi ágába, hanem az ugor ágába tartozik.

Az alternatívák elsődleges kiindulási alapja, hogy elvetik a finnugor nyelvek felé mutató nyelvi kapcsolat alaprétegbeliségét (vagy legalábbis annak kizárólagosságát, utalva arra, hogy szerintük pontosan ugyanazok a szavak más nyelvcsaládokkal is rokonok), esetleg az átvételek irányát és/vagy a nyelvfejlődési modellt vitatják. Az alternatív elméletek szerint az ugor nyelvcsalád (vagy finnugor vagy ural-altáji) a közös szókincséhez egy közlekedő nyelven keresztül is juthatott, amely közlekedő nyelv alapja a magyar nyelv őse is lehetett. Mindenesetre a magyarban találhatók meg legnagyobb számban egyszerre azok a fontos nyelvi jellemzők, amelyek alapján magát a finnugor nyelvcsalád elméletét felállították. Erre egy példa a kicsinyítő képzők, amelyek az uráli és a finn nyelvekben egyszerűek (csa/i, illetve ka/e/i), a magyarban viszont mindkettő megtalálható.

A magyar nyelv számos olyan jellemzőt mutat, amelyek más nyelvek felé is vezethetnek, amennyiben azt tekintik alaprétegnek. A nyelvi alaprétegek alapján több elmélet létezik

Magyar–türk (turáni) elmélet

Sumer–magyar nyelvelméletek

Kabard–magyar nyelvrokonság

Japán–magyar nyelvrokonság

Kelta–magyar nyelvkapcsolat elmélete

Kecsua–magyar nyelvhasonlóságok

Kínai–magyar nyelvrokonság

Bibliai szóhasonlítások

A Bibliában található magyar neveket vizsgálja.

Tamana-kutatás

Az ősnyelv elmélete

Az ősnyelvkutatás egészen új keletű tudomány. Két fő iránya van. Az egyik az úgynevezett nosztratikus nyelvcsalád kutatása. A finnugor nyelvrokonság és az alternatív elméletek közti látszólagos ellentmondást feloldják a makronyelvcsalád-elméletek, ezek alapján a magyar nyelv az uráli-jukagir,[22] illetve az urál-altaji makrocsaládba sorolható be, amelyek az eurázsiai makrocsaládba, tágabban a nosztratikus makrocsaládba tartoznak.

A másik a szóbokor– vagy más néven szógyökrendszerből indul ki. Az elmélet szerint a magyar nyelv egységes szóbokor rendszere nem jöhetett létre a nyelvtudomány által feltételezett mértékű utólagos keveredésekből.

A nemzettudat kritikája

A bírálók szerint általában "délibábos nemzettudatból" táplálkoznak. A "délibábos nyelvész" terminus technicust használja a hivatalos nyelvészet a magyar nyelv finnugor rokonságát tagadó tudósokra. A finnugor nyelvrokonságot az elmélet születése óta sokan ellenérzéssel fogadják, aminek Rédei szerint az oka, a keletkezéskor sokak szerint még egyértelmű nemzetellenes, célzott politikai szándék.

A módszertan kritikája

Az elméletet elutasító nézeteknél gyakran megfigyelhető az összehasonlító és történeti nyelvészet széles körben bevett módszereinek tagadása. Így például a magyar nyelv mai köznyelvi változatával dolgoznak, bizonyító erejűnek vélik a hasonlóságokat, illetve nem tekintik mérvadónak a rendszeres hangmegfelelések létét vagy hiányát. A finnugor-elmélet támogatói azzal érvelnek, hogy ezt a módszert a nyelvészet más nyelvek (elsősorban a germán) esetén sikerrel alkalmazta, ezért szerintük az kritika nélkül átvehető és alkalmazható a magyar nyelven is. (Pl. az újlatin nyelvek vizsgálatában a latin nyelvvel összhangban álló eredményre vezetett. Az alternatív elméletek ezt tautológiának tartják: szerintük a latin és az újlatin nyelvek összehasonlítása alapján felállított hangtani szabályok érvényességének bizonyítására nem alkalmas az a körülmény, hogy ezen szabályok alapján az újlatinból valóban levezethető a latin. Ugyanakkor még ez sem teljesen igaz, hiszen az újlatin nyelvekre alkalmazott germán hangeltolódási törvény alapján még sohasem sikerült magát a latin nyelvet rekonstruálni. Ez egyben a hangtörvényeken alapuló módszerekkel létrehozott protonyelvek kritikája is.)

Az összehasonlító nyelvtudomány megszületése a 19. században azon feltevésen alapszik, hogy két nyelv rokonságának a vizsgálatakor éppen nem a hasonlóságokra kell figyelni, hanem a rendszerszerű különbségekre. Két szó közötti hasonlóság azért nem bizonyíték az azokat használó nyelvek rokonságára, mert a hasonlóság oka kölcsönzés (sőt, akár véletlen egybeesés) is lehet. Mivel a nyelvek mind hangtanilag, mind jelentéstanilag változnak, a túl nagy megfelelés a nyelvészben, a hivatásos kételkedőben inkább a kölcsönzés, s nem pedig a rokonság gyanúját kelti fel. Ezzel szemben a rendszerszerű különbségek csak a vizsgált szókészlet közös eredetével magyarázhatóak. (Részletesen lásd a rendszeres hangmegfelelések törvénye szócikket.)

Az alternatív elméletek tagadják, hogy véletlen módon több százra tehető egyezések jöhetnének létre, mivel ha a hangalaki azonosság mellett a jelentésbeli megfelelés is adott, a kettő együttesen szerintük igen kevés esélyt ad a véletlenre. Ezen elméletek egyik sarokpontja a nyelvcsaládok areális nyelvkiegyenlítődés útján történő létrejötte, ezért a szóátvételek lehetősége éppenséggel nem érv ellene,

A magyar nyelv rokonságára vonatkozó többi elméletet, mivel érveik nincsenek összhangban a nyelvtudomány bevett módszertanával, a nyelvészek egy része szintén elveti, s a finnugor elmélet ellenzői közül sem mindenki támogatja őket. Ez a tény is jelzi, hogy a nyelvtudományról való ismeretterjesztésnek még igen nagy szerepe van az elkövetkezendő évtizedekben, hogy ki-ki maga is eldönthesse, mely érvek szerepelhetnek a tudományos értelemben vett nyelvészet eszköztárában, és melyek nem. A nyelvtudománynak is el kell azonban gondolkodnia azon a kérdésen, hogy az alkalmazott módszereik valóban az egyedül üdvözítő módszerek-e, és a mai nyelvelméletekben meglévő kisebb-nagyobb nehézségek nem arra vezethetők-e vissza, hogy az első germán hangeltolódás alapján kiterjesztett és univerzálissá kikiáltott rendszeres hangmegfeleltetés módszere esetleg egy általánosabb elmélet kicsiny részét képezi?

A nyelvújítás

1. A nyelvújítás a nyelvművelők (írók, költők, nyelvészek) tudatos beavatkozása a nyelv életébe. A magyar nyelv történetében az az 1790-1820 között kibontakozó mozgalom, amelyben a magyar nyelvről vallott nézetek ütközése helyettesítette a nem engedélyezett politikai küzdelmet; de tulajdonképpen 100 évig (1772-től, Bessenyei György Ágis tragédiájától 1872-ig, a Magyar Nyelvőr című folyóirat megjelenéséig) tartott.

Célja:

• a magyar szókincs bővítése
• az idegen szavak magyarral való helyettesítése
• a stílusújítás
• végső soron: az egységes nemzeti nyelv megalkotása

Eredménye:

• az egységes magyar irodalmi nyelv illetve a művelt köznyelv létrejötte

1. Előzményei:

• a középkor végén kódexírók új magyar szavakat alkottak, hogy latinról magyarra tudják fordítani a szövegeket
• a XVI. sz. humanistái leírták a magyar nyelv nyelvtanát ( Sylvester János, Dévai Bíró Mátyás)

Az 1700-as évek elejére a magyar nyelvben túlburjánzott az idegen (német, latin, francia) hatás, a magyar nyelv visszaszorult -> erősödött az igény a megtisztításra, hogy az anyanyelvet megtarthassuk, s a tudományok és a művészetek is e nyelven szólaljanak meg.

Mindez összekapcsolódik a haladás és a függetlenség eszméjével is.

Pl.: Bessenyei György Magyarság című röpirata: "Minden nemzet a maga nyelvén lett tudóssá, de idegenén sohasem!"

A feladat kettős:

• a magyar nyelv fejlesztése
• egyenjogúsága más nyelvekkel

történelmi háttere

HÁTRÁLTATÓI

• -Habsburg abszolutizmus
• -II. József nyelvrendelete
• -több évszázados latin-német hatás

ÖSZTÖNZŐI

• -nemzetté válás
• -polgárosodás
• -előtérbe helyezték a nyelv ügyét
  • -1772- a magyar felvilágosodás kezdete
  • -1790-91 megfogalmazódik az igény a magyar nyelv hivatalossá tételére
  • -1832-36 reformországgyűlés (a törvények kéthasábosak (latin-magyar))
  • -1844 --hivatalos a magyar nyelv

1. Folyamata:

A XVIII. század utolsó harmadától:

• irodalmi szalonok, társaságok
• folyóiratok létrejötte
• a színjátszás fejlődése
• növekvő könyvkiadás
• Bessenyei György munkássága (pl.: Jámbor szándék című művében már "tudós társaságot" sürget. ® 1831: Magyar Tudományos Akadémia)

Az irodalmi központ ezután Széphalom lesz, Kazinczy Ferenc otthona.

Országos viták a normatív, egységes irodalmi nyelv ügyében:

• melyik nyelvjárás legyen az egységes magyar köznyelv? ÉSZAKKELETI
• az élőbeszéd vagy a régi irodalmi nyelv legyen-e a kiindulási alap
• kinek van joga dönteni a magyar nyelv ügyében (írók? nyelvészek? beszélők összessége?)
• fordítások vagy eredeti művek fejlesztik-e jobban a nyelvet?
• Helyesírási kérdések:
  • Jottista-ypszilonista háború: vagyis a szóelemző és kiejtés szerinti írásmód harca:
    • A jottisták (Révay Miklós vezetésével) a szóelemző (pl.: látja, kertje, adja) írásmódot javasolták.
    • Az ypszilonisták (Verseghy Ferenc vezetésével) a kiejtés szerinti (láttya, kerttye, aggya) írásmódot.
  • A jottisták győztek, Kazinczy is őket támogatta.

1. A fő nyelvújítási harc a XIX. század első két évtizede Kazinczy vezetésével:

A két fő ellentábor:

• ortológusok (hagyományőrzők, a régi nyelvállapotot őrzik, kiadják a Debreceni Grammatikát)
  • központjuk Debrecen
  • fő képviselőjük Diószegi Sámuel
• neológusok (nyelvújítók, céljuk a beavatkozás a nyelv életébe)
  • központjuk Széphalom
  • fő képviselőik Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Szemere Pál
• 1813: Kazinczy: Tövisek és virágok című epigrammagyűjteménye
• az ortológusok a Mondolat című gúnyirattal nevetségessé teszik
• 1815: Kölcsey Ferenc és Szemere Pál a Felelet a Mondolatra című stílusparódiával védik meg barátjukat.
• a nyelvújítási harcot Kazinczy zárja le 1819-ben az Ortológusok és neológusok nálunk és más nemzeteknél című írásával:
  • elveti a nyelvújítók túlzásait és szélsőségeit
  • elismeri a nyelv megújításának szükségességét
  • "fentebb stíl"= szépirodalmi nyelv
  • "mindenekhez szóló" = köznyelv

1. A nyelvújítás módszerei:

Szógyártásba kezdtek.

Tájszavakat tettek köznyelvivé (pl. burgonya, betyár, kelme, hullám, sejt, zamat).

Régi magyar szavakat elevenítettek fel ( pl. ihlet, dísz, hon, terem, hős).

Idegen szavakat magyarosítottak:

Pl.: latin balaena -> magyar bálna

német Leipzig -> magyar Lipcse

Új szavakat alkottak:

• Képzéssel: -a, -lag, -leg, -z, -ít, -sít, -kodik, -kedik, -ködik, -alom, -elem, -mány, -mény, vány, -vény, -zat, -zet, -da, -de, -tyú, -tyű stb. képzőkkel:

Pl.: történelem, bántalom, tengerész, állítmány, körzet, szenvedély, kiáltvány, élmény, homlokzat, bölcsészet, dugattyú, óvoda, szálloda, járda

• Szóösszetétellel: szemüveg, jármű, folyóirat;

+ tükörfordítások is:

antipátia -> ellenszenv

szimpátia -> rokonszenv

• Ritkább módokon:
  • Szóelvonással: kapál ® kapa; ábra, ború, szomj, tan
  • Szócsonkítással: címer ® cím; gyárt ® gyár; gépely ® gép
  • Szócsonkításos összetétellel: híg + anyag ® higany

cső + orr = csőr

rovátkolt + barom = rovar

• Szóvegyüléssel: ordít + kiabál = ordibál

csokor + bokréta = csokréta

zengő + tambura = zongora

zavar + kerget = zargat

1. Eredménye:

Kb. 10.000 akkor keletkezett szó még ma is él, de a túl merészek eltűntek:

pl.: nyaktekerészeti mellfekvenc = nyakkendő

foltos nyakorján = zsiráf

gőzpöfögészeti tovazötyögő = gőzmozdony

Nemcsak a szókincs, hanem a szépirodalom, a társalgás, a tudományok stílusa is megújult.

1832: A magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai (Vörösmarty Mihály) első egységes helyesírási szabályzat

1. évi II. törvénycikk: a magyar az államnyelv (a latint váltja fel).

1872: megindul a Magyar Nyelvőr című folyóirat.

A mai magyar nyelv tényezői, jellemzői:

különböző életkorokban használt nyelvváltozatok

- nagy mértékben változik - sok új szó keletkezik, ez a neologizmus

argó - tolvajnyelv

szleng - az argó és az ifjúsági nyelv számos elemét letompítva viszi tovább

A nyelvváltozatok:

1. Nyelvünk rétegei

Nyelvünk egészét, azaz minden magyarul beszélő ember minden nyelvi meg­nyilatkozásának összes elemét nemzeti nyelvünk foglalja magába. A magyar nyelvterület a Kárpát-medencén belül húzódik. Az itt élő magyarok tájanként sokféle nyelvjárást beszélnek, de jól megértik egymást.

A nemzeti nyelv: történelmileg kialakult tartós emberi közösség közös nyelve (közös eredet, közös hagyományok). A nemzeti nyelv kialakulását szükségessé tették és előmozdították: a társa­dalmi-gazdasági változások (polgárosodás, nemzetté válás, szabadabb helyváltoz­tatás, városiasodás). Az egységes nemzeti nyelv – vidékenként, foglalkozási áganként stb. – bizonyos fokú eltéréseket is mutat: a nemzeti nyelv rétegeződik, különféle változatokban él. A nemzeti nyelv rétegeződése a nyelvet használó közösség tagolódásával függ össze (az emberek kisebb-nagyobb közösségeknek tagjai; eltérőek a szokásaik, nor­máik, más a nyelvhasználatuk is). A nyelvi rétegek (nyelvváltozatok) nem különül­nek el mereven egymástól, hatnak egymásra, az egyes ember nyelvhasználatában pedig összefonódnak. Minden ember több nyelvváltozatot használ a kommunikáció körülményei­től függően. (Az egyén válogat a nyelvi eszközökből a tudása, kora, ismeretei, ér­deklődési köre alapján.)

A nyelvjárások és a köznyelv egymásra hatásának eredményeképpen jön létre a regionális köznyelv.

Egy nyelv sztenderd nyelvváltozatának nemcsak magától, természetes módon kialakult normája, hanem mesterségesen létrehozott, kodifikált (vagyis általános és helyesírási szótárakban, nyelvtanokban, nyelvhelyességi kézikönyvekben rögzített, "törvényesített") normája is van. A sztenderd dialektust többnyire az írott szövegekben használják, a művelt anyanyelvi beszélők beszélik, ezt tanítják az iskolákban és az adott nyelvet tanuló nem anyanyelvi beszélőknek is.

2. A magyar sztenderd jellemzői

nem épül valamely regionális változatra

ötvöződéses jellegű

az északkeleti-keleti területek nyelvváltozata és a protestantizmus hatása jelentős

sokáig inkább írott volt (a reformkorig nem volt jellemző a beszélt változat – köznyelv)

nem távolodott el a regionális nyelvváltozatoktól

3. Normatív nyelvváltozatok:

a) Az irodalmi nyelv – amelyet legnagyobb íróink, költőink, politikusaink ala­kítottak ki – a nemzeti nyelvünk legigényesebb, csiszolt, országszerte legegy­ségesebb változata. Ma is merít a nyelvjárásokból és a csoportnyelvekből.

b) A köznyelv: a magyarul beszélők közös nyelve. A mai magyar nyelv legszé­lesebb rétege. A korábbi területi változatok egységesüléséből vált a nemzeti nyelv központi változatává és ezzel együtt követendő mintává, normává.

Az alacsonyabb szintű köznyelvet, a bizalmas társalgási stílust szlengnek ne­vezzük. Napjainkban szinte minden korosztály nyelvhasználatában megfi­gyelhető.

3.1 A nyelvi vízszintes (horizontális) tagozódása

A nyelv vízszintes tagozódása: földrajzi tagozódás – nyelvjárások -egy adott földrajzi területen élő társadalmi csoport sajátos nyelvhasználata; beszélt változat, nem írott (ugyanúgy írnak)

Területi, földrajzi tagolódás szerint nyelvjárásokat (dialektusokat) kü­lönböztetünk meg.

A nyelvjárásoknak csak a nyelvterület egy-egy részére jellemző sajátos­ságaik vannak. A magyar nyelvjárások a köznyelvtől különböznek: – hangzókészletükben, szókincsükben (részben), nyelvtani rendszerükben (kis mértékben).

A mai magyar nyelv nagyobb nyelvjárási egységei: nyugati, dunántúli, dél­-alföldi, tiszai,északi (palóc), észak-keleti, mezőségi, székely és csángó nyelv­járásterület.

3.2 A nyelvi függőleges (vertikális) tagozódása

A nyelv függőleges tagozódása: társadalmi/szociológiai tagozódás -szóhasználatban, szókincsben tér el; egy-egy társadalmi csoport sajátos nyelvhasználata

Társadalmi rétegzettség (életmód, foglalkozás stb.) szerint csoport­nyelvekről beszélhetünk.

a) szaknyelvek (főleg foglalkozások szerinti, írott és beszélt változatok)

b) hobbinyelvek (sportágak nyelve, játékok nyelve stb.)

c) életkori nyelvváltozatok (gyermeknyelv, diáknyelv, ifjúsági nyelv, katonai nyelv stb.)

d) argó (tolvajnyelv, jassznyelv)

Az Információs társadalom hatása: 

Információs társadalom: Az utóbbi 10-20 év társadalmára mondjuk. → Az információ egyszerű, gyors, széleskörű terjedése nyomán kialakult társadalom.

internet – e-mail – chat elterjedésük befolyásolja a mindennapi nyelvhasználatot mobiltelefon – sms

→ Csökken a távolság; felgyorsult a világ.

Következmények a mai nyelvhasználatban:

• Erős angolosodás – a számítógép nyelve többnyire angol – sok új idegen szó jön a magyarba. Pl.

CD, pendrive, sms, chat, email, google, stb.

• Sokszor megragad az új szavak magyar megfelelője, pl. computer → számítógép; search → tallózás; save → mentés, stb. (Több idegen szó magyar megfelelője azonban nem terjedt el igazán – pl. internet – világháló) o Viszont gyakran használunk angol szavakat úgy, hogy meg van rá a magyar szavunk is – magyar helyesírással/nyelvtani szerkezettel (pl. lájkol – tetszik, shoppingol – vásárol, stb.)
• Az internetes nyelv sokkal lazább, pongyolább, szlengesebb, mint a nyomtatott irodalom/sajtó nyelve o Egyrészt, mert az internet elsősorban a fiatalokra összpontosít; ők mindig hamarabb tudják felvenni a lépést a haladással, technikai fejlődéssel.
• Másrészt, mert bárki feltölthet bármit az internetre → már nem alapkövetelmény a nyelvi igényesség (pl. blogok, internetes újságcikkek) – Nincs cenzúra/kontroll, emiatt a sok hasznos információ mellett ugyanúgy ömlesztve kapjuk az igénytelenebb szövegeket is az internetről.
• A felgyorsult világban mindenki minél gyorsabban és egyszerűbben akar közölni dolgokat – ez formálja az sms-nyelvet; → minél kevesebb karakterből kell, hogy kijöjjön a mondanivaló.

Gyakori kifejezésmódok és nyelvhasználati hibák a számítógépes- és sms-nyelvben:

• rövidítések: hogy – h; vagy – v; vagyok – vok; egyszer – 1szer; mindegy – mind1; sokszor – sokX; valaki – vki; megtanul - +tanul; szerintem – sztem; fekszem – fexem; kényelmes – kényLmS…
• helyesírás torzítás – sajnos kezd divattá válni o pl. teccik, láccik, szeressük, stb.
• kis- és nagy kezdőbetűk nincsenek megkülönböztetve
• vannak, akik ly helyett j-t írnak sms-ben, mert így kevesebb karaktert foglal
• keverik a rövid és a hosszú magánhangzókat (van olyan telefon, amelyik nem is ír pl. hosszú ő-t)
• minden szót egybe írnak – szóköz nélkül o jah, nah, naon, cejetlek, köcce – angol helyesírás hatás o betűhalmozás, pl. bocsii; jajjj, stb.
• Írásjelek:
• vessző elhagyása gyakori o halmozott írásjelek: !!!, ???, stb.
• hangulatjelek – hangulatot, érzést, véleményt közvetítenek pl. :) J, :( L, :p, :D, LOL, stb.
• divatszavak, -kifejezések, töltelékszavak, szleng tök, para, gáz, zsír, fürcsi, szupcsi, köszcsi, stb.

+ ez a tétel szabadon kiegészíthető bármely saját példával… 

A hangkapcsolódási szabályok, kapcsolati szabályok, típusai és a helyesírás szabályai:

Magánhangzók esetében:

1. A hangrend törvénye: a magas és a mély magánhangzók szavakbeli harmóniája

- magas hangrendű szavak

- mély hangrendű szavak

- vegyes hangrendű szavak (a magas hangok közül csak i, e és é lehet bennük)

Ez a törvény nem vonatkozik az idegen szavakra és az összetett szavakra!

2. Az illeszkedés törvénye: a hangrend törvényének érvényesülése a toldalékos alakokban

(a toldalékok lehetnek: egyalakúak, pl. -kor: hatkor, hétkor

kétalakúak, pl. -ban/-ben

háromalakúak, pl. -hoz/-hez/-höz)

- magas hangrendű szóhoz magas hangrendű toldalék járul

- mély hangrendű szóhoz mély hangrendű toldalék

- vegyes hangrendű szóhoz többnyire mély hangrendű toldalék (tányérból, Áginak)

A három alakú toldalékok ajakmozgás szerint is igazodnak (ajakréses vagy ajakkerekítéses)

pl. égen - földön

3. Hiátustörvény. Ha két magánhangzó között hiátus, vagyis hangűr támad, azt igyekezzük beszélőként megszüntetni. Olyan esetekben fordul ez elő, amikor a két egymást követő hang különböző hangrendű: tea, fiú (a műút vagy az alááll alakok hiába tartalmaznak egymás után következő magánhangzót, nem érvényesül bennük a hiátustörvény). A hiátus feloldására betoldódik egy mássalhangzó (hiátustöltő hang) a magánhangzók közé ([teja], [hijátus])

Írásban nem jelöljük! Helyesírási problémák:

- ügyelni kell a fiú, tea, dió szavak helyesírására

- hiátusnak érzékelhetjük az is, ami nem az, mert j hangot hallunk: pl. milyen - ilyenkor keletkezik a *mien alak, ami a chat, sms nyelvében nem ritka!

II. Mássalhangzók esetében:

1. Teljes hasonulás: az egyik mássalhangzó az ejtéskor teljesen megegyezik a másikkal

a) írásban jelölt: n é p p e l (nép+vel), v e s s z ü k (vesz+jük), a b b ó l (az+ból)

- az, ez z-je , pl. ahhoz, ennek

- -val, -vel, -vá, -vé v-je, pl. lábbal, angyallá

- a felszólító mód vagy a tárgyas ragozás -j hangja az s, sz, z, dz tövű igéknél, pl. játsszák, eddzetek!, mossa

b) írásban jelöletlen : i g a z s á g, b á t y j a, anyja

Helyesírási probléma: ugyanaz a hangtörvény, mégis hol jelöljük, hol nem. Tehát:

- moss, eddz, de adj, hagyj;

- figyelni kell arra, hogy mi a szótő - pl. minél… annál… az annál (=az+nál) mintájára jön létre a *minnél, ami hiba, hiszen ott a mi a szótő, nem pedig a *miz

- különösen akkor nehéz a helyesírás, ha a hasonulás rövidüléssel jár együtt, pl. arccal, kulccsal - ilyen esetben a hasonulást írásban jelöljük ugyan, de a rövidülést nem, tehát gyakori a *arcal, *kulcsal hibás írásmód.

2. részleges hasonulás: a két egymás mellé kerülő mássalhangzó közül az egyik igazodik a másikhoz (a képzés egyetlen mozzanatában hasonlóvá válik)

a) zöngésség szerint k é p z e l e t, a z t, s z a v a k b a n

( a képzést úgy könnyíti meg, hogy ily módon egymás mellé két zöngés vagy két zöngétlen hang kerül)

p: zöngétlen ajakhang; z: zöngés szájpadláshang → p a zöngétlenségét zöngésségre cseréli a zöngés z kedvéért, ez az igazodás, azaz részleges hasonulás

→ zöngésedés: képzelet, szavakban, vasgyúró

→ zöngétlenedés: azt, dobszó, foghúzás

Tipikus, gyakran előforduló helyesírási hibák: szegfű, szegfűszeg - gyakran írják *szekfűnek, ráadásul ilyen családnév létezik is (pl. Szekfű Gyula történész), ami még zavaróbb.

A kesztyű szóalak viszont becsapós. Aki helytelenül *keztyűnek írja, valójában helyesen gondolkodik, hiszen a szóelemzés megmutatja, hogy a szótő a kéz. Sajnos ez történt: ez a zöngésség szerinti hasonulás az idők során egyszercsak írásban jelölt lett, azaz most már a "hibás" alak a helyes.

b) a képzés helye szerint a z o n b a n, k ü l ö n b e n, s z í n p a d

(a képzést úgy könnyíti meg, hogy egymás mellé kerül pl. két ajakhang)

n: foghang, nazális, b: ajakhang, zöngés

> n a fogtól elfelé tart, ajakhanggá válik, azaz m lesz belőle, megváltoztatta a képzése helyét, ebben a tekintetben igazodott, részben hasonult.

Írásban nem jelöljük. Tipikus helyesírási hiba lehet: különben, különb, különbség írása (*külömb). Itt is, mint mindig, a szóelemzés segít, tehát ha elkülönítjük a szótövet és a toldalékot.

3. Összeolvadás: két különböző mássalhangzó helyett egy hosszú harmadikat ejtünk

b a r á t s á g, l á t j a, p a d j a, t a k a r í t s

Írásban nem jelöljük!

Nem ritka, hogy az írásban jelöletlen teljes hasonulást összeolvadásként értelmezik azokban az esetekben, amikor gy hangot hallunk. A hagyja szóalakot le szokták írni így is: *haggya (ekkor jelölt teljes hasonulásként érzékelik), de így is: *hadja (ekkor összeolvadásként kezelik, mintha a szótő had- lenne, nem pedig hagy-). A szóelemzés a segítség.

4. Rövidülés: Ha egy hosszú mássalhangzó előtt vagy után egy másik mássalhangzó áll, a hosszú mássalhangzót rövidnek ejtjük.

j o b b r a, o t t ho n, á l l h a t a t o s, m o n d d, többre

Írásban nem jelöljük. Tipikus hiba: -d- tövű igék tárgyas ragozásának felszlító módja E/2-ben:

küldd, mondd, áldd meg. Nem halljuk a mássalhangzó után következő szóvégi hosszú mássalhangzót, ami rövidül. A megoldás a szóelemzés: egy problémamentes esetből kiindulva nézd (=néz+d) levezethető, hogy küld+d vagy áld+d, nem pedig *kül+d, *ál+d.

Tipikus a már említett arccal, kulccsal helytelen írásmódja is, ott a teljes hasonulással kombinálódik a rövidülés.

Gyakori hiba a hallgat helytelen írásmódja, illetve a hal- és a hall- szótövek összecserélése mássalhangzóval kezdődő toldalék esetén, ilyenkor ugyanis, a rövidülés miatt, nem hallhatjuk(!) a szótőbeli mássalhangzó rövidségét vagy hosszúságát. Tehát: más a halhatatlan (hal+), más a (meg)hallhatatlan (hall+). Megint a szóelemzés a kulcs.

Külön aktuális az érettségi hibás írásmódja (*éretségi)...

5. Kiesés: három különböző mássalhangzó közül a középső (általában d vagy t ) kiesik

m o n d t a, m i n d n y á j a n, r ö n t g e n

Tipikus hiba a mondta hibás írásmódja (*monta)

6. Nyúlás: bizonyos esetekben két magánhangzó között álló mshgzó az ejtéskor megnyúlik

e g y i k (ggy), e g y e t l e n, u t á n a, k i s e b b

Gyakori hiba az egy különböző toldalékos alakjainak helytelen írásmódja. Egyetlen, egyesével, de a toldalékolásnál több érdekes helyzet adódhat: eggyé válik (egy+vá, vé) nem mindenkié, csak egyé (egy+é) - a nyúlás miatt ugyanúgy ejtjük őket. Természetesen a szóelemzés a megoldás.

Összefoglalólag még egyszer:

írásban jelölt, azaz amit mondunk, azt is írjuk le:

írásban jelöletlen,

azaz amit mondunk, nem jelenik meg a leírt szóalakban

hangrend

illeszkedés

a teljes hasonulások közül

- az, ez z-je

- -val, -vel, -vá, -vé v-je

- a felszólító mód vagy a tárgyas ragozás -j hangja az s, sz, z, dz tövű igéknél

hiátus

a többi teljes hasonulás

a részleges hasonulások

összeolvadás

rövidülés

kiesés

nyúlás

Morfémák és szóelemek szerepe, a szóalak felépítése:

I. Morféma = legkisebb, jelentéssel bíró szóelem

lehet a morféma:

A) kötött morféma, vagy

B) szabad morféma

Önálló jelentéssel bíró szóelem. Csak szótő (lexéma=szótári szó) lehet.

szótő

Bizonyos toldalékok előtt (pl.: esz-ik, men-nek, alud-tam). A

toldalék

Csak szótővel együtt nyeri el jelentését.

II. Képző, jel, rag.

2. Képző:

– a legbelsőbb helyzetű szóelem, közvetlenül a szótő után áll. Megváltoztatja a szótő jelentését, s teljes ragozási sort indít el. Új szótári szó jön létre, melynek önálló ragozási rendszere (paradigmája) van. A képző megváltoztathatja az alapszó szófaját és ezzel együtt mondatbeli szerepét is. Megtűrnek maguk mellett másik képzőt, akár többet is (kert-ész-ked-het).

Hirdetés

3. Jel:

– nem alkot új szótári egységet, csupán módosítja a fogalmi jelentést, valamilyen nyelvtani jelentésmozzanattal gazdagítja azt (idő, mód, birtoklás, többség). Valamilyen viszonyt fejez ki. A jel közbülső helyzetű szóelem: előtte a képzők állnak, utána a rag.

4. Rag:

– a mondatbeli viszonyítás és egyeztetés jelentésmozzanatának kifejezője. Ezáltal kijelöli a szavak mondatbeli szerepét. A rag szóalakzáró morféma, a képzők és jelek után áll, semmilyen más morféma nem követheti.

Szerepe:

1. Jelölhet mondatbeli viszonyokat (esetragok).

2. Kifejezheti az egyeztetést (névszói és igei személyragok).

Általános kapcsolódási sorrend: szótő(1) + képző(2) + jel(3) + rag(4) Ettől való eltérés néha előfordulhat. (Középfok jele megelőzheti a képzőt: nagy-obb-ít; rag után képző áll: három-szor-i, nagy-ban-i)

A kiejtés néha eltér az írásmódtól szóelemzés szükséges.

III. Típusaik

5. Képzők:

– igeképző (zöld-ell, dob-ol, só-z)

– főnévképző (szép-ség, olvas-ás, madar-ász)

– melléknévképző (nagyszáj-ú, arany-os, ujj-nyi, balaton-i)

– számnévképző (harm-adik, öt-öd)

– igenévképző (úsz-ni, fut-ó gyerek, ér-ett, megír-andó, számol-va)

6. Jelek:

– igéhez kapcsolódó

– múlt idő: -t, -tt

– feltételes mód: -na, -ne, -ná, -né

– felszólító mód: -j (msh törvények miatt változhat)

– névszóhoz kapcsolódó

– többes szám: -k

– birtoktöbbesítő: -i (könyvei)

– birtokos személyjel: -m, -d, -a/-e, -ja/-je, -unk/-ünk, -tok/-tek/-tök, -uk/-ük, -juk/jük

– birtokjel: -é (Katié)

– fokjelek: –bb, leg- + -bb, legesleg- + -bb

7. Ragok:

– igékhez kapcsolódó:

– igei személyragok: sokféle

– névszóhoz kapcsolódó

– tárgyrag: -t

– birtokos jelző ragja: -nak/-nek

– határozóragok: -ba/-be, -ról/-ről, -hoz/-hez/-höz, -an/-en, stb.

– igenevek személyragjai

A szószerkezetek fogalma, szintagmák típusai szerepük:

A szintagmák

A szintagma görög eredetű szó, jelentése: hozzárendelt, összerendezés. Szintagmának nevezzük az egymással nyelvtanilag meghatározott viszonyba lépő önálló szavak kapcsolatát. Ha a szavak nem önállóak, álszintagmáról beszélünk (fogalomszó+ viszonyító szerepű elem). Ilyen például egy álszó és egy létige kapcsolata (segítettem volna). A szintagmának önálló viszonyjelentése van. Tagjaik háromféle kapcsolatban állhatnak egymással.

1. Hozzárendelő viszony

Az alany és az állítmány viszonya. Több nyelvész, például Deme László szerint ilyen viszony nincs, mert szerintük az alany is alárendelt, azaz az állítmány primátusa.

2. Alárendelő viszony

Az alaptag alárendeltje a meghatározó tag (determináns), a viszonyt ezen jelöljük. A meghatározó tag árnyalja az alaptag jeltését. A tagokat az egymástól való mondatrészi függés jellemzi. Alárendelő szerkezet a tárgyas, a határozós és a jelzős alárendelés.

3. Mellérendelő viszony

A halmozott mondatrészek közötti logikai viszony. Tagjai nincsenek egymással grammatikai viszonyban.

A mellérendelő mondatok viszonya lehet:

-kapcsolatos:

• hozzátoldó,
• összefogaló,
• megosztó,

-ellentétes:

• szembeállító,
• kizáró,
• megszorító,
• -választó:

kizáró,

megengedő,

• -következtető,
• -magyarázó.

Szövegfonetikai eszközök és írásjelek értelmes kifejező alkalmazása:

Az élőszóban elhangzó szövegek egyik sajátossága az, hogy a zenei kifejezőeszközök is jelentős szerephez jutnak bennük.

Ezek a kifejezőeszközök a következők:

• hangsúly,
• hanglejtés,
• szünet,
• beszédtempó
• Hangsúly: a mondat bizonyos szavainak első szótagjára eső erőtöbblet, nyomaték.

Jellemzői:

• a magyar nyelvben általában a szavak első szótagja a hangsúlyos,
• a hangsúlyos szótagok a beszédet kisebb egységekre tagolják: a hangsúlyos szótagtól a következő hangsúlyos szótagig terjedő egységet nevezzük szakasznak,
• a szakasz a hangsúlyozás alapegysége, ennek első szótagjára kerül a szakaszhangsúly,
• ha az előzményekhez képest új tartalmat közlünk, akkor ennek a szakasznak adunk nagyobb nyomatékot, ezt nevezzük mondathangsúlynak,
• a szakaszt néha olyan szó is megelőzheti, amely nem hangsúlyos: ezt nevezzük szakaszelőzőnek (pl. a névelő, a kötőszó)
• Hanglejtés: a beszéd dallama, vagyis a hangmagasság mozgása a különböző hangfekvések között (alsó, középső, felső hangfekvés).

Szerepe:

• a különböző mondatfajták (kijelentő, kérdő, felkiáltó stb.) egymástól való megkülönböztetése,
• érzelmek kifejezése (öröm, csodálkozás stb.)

Fajtái:

• emelkedő – ereszkedő (fokozatos, lassú váltás),
• szökő – eső (hirtelen, gyors váltás),
• lebegő

Ezek a hanglejtéstípusok egymással váltakozva jelennek meg egy mondaton belül.

• Szünet: egy szöveg mondásakor hosszabb-rövidebb időre megállunk, ezt nevezzük szünetnek.

Szerepe:

• a nyelvi egységek elkülönítése,
• a figyelem felkeltése
• Beszédtempó: a szövegmondás ütemét jelenti, amely többféle ok miatt is változhat.
• a lényegesebb, fontosabb közlést az átlagos beszédtempónál lassabban, a kevésbé fontosat gyakrabban mondjuk

Az élőszó zenei kifejezőeszközei segítik mondanivalónk értelmezését, a kiemelést vagy a tagolást, az érzelmek kifejezését.

Az írásjelek szerepe:

• a leírt szöveg tagolását teszik lehetővé,
• az érzelmi töltés vagy a zeneiség kifejezésének írásbeli jelölésére szolgálnak

Írásjeleink:

• mondatvégi írásjelek
• pont: a kijelentő mondatot zárjuk ezzel,
• kérdőjel: a kérdő mondat végén áll,
• felkiáltójel: a felkiáltó, felszólító és óhajtó mondat végén áll,
• vessző: a mondat tagolására szolgál
• az összetett mondatok tagmondatait mindig vesszővel választjuk el egymástól (pl. Nem tudom, hogy mikor érkeznek meg a vendégek.)
• ügyeljünk az és, s, meg, vagy kötőszavak esetében a vessző használatára: ha tagmondatokat kötnek össze, mindig ki kell tenni a vesszőt, ha azonban csak azonos mondatrészeket kötnek össze (felsoroláskor), nem tesszük ki a vesszőt (pl. A lány a fotelban ült, és egy érdekes könyvet olvasott. Elmegyünk ma moziba, vagy itthon maradunk?

de: Tegnap vettem tejet, kenyeret és cukrot. Almát vagy körtét kérsz?)

• a többi kötőszó (hogy, mert, hiszen, de, ezért, tehát, így, ugyanis stb.) elé mindig ki kell tenni a vesszőt, akár tagmondatokat, akár azonos mondatrészeket köt össze (pl. Nem mentem el a boltba, mert nem volt pénzem. Szép, de nem könnyű feladat a Péteré.)
• az értelmező jelző elé is mindig ki kell tenni a vesszőt (pl. Ettem rétest, almásat.)
• pontosvessző: a vesszőnél erőteljesebb elválasztást, elkülönítést jelent
• kettőspont: a következő rész gondolati előkészítésére szolgál; bevezethet idézetet, felsorolást, sűríti a mondanivalót,
• gondolatjel: a közbevetések, a logikai váltások elkülönítésére használjuk, illetve párbeszédben a beszélők megszólalásának kezdésére,
• zárójel: közbevetett vagy kevésbé fontos részeket különít el; magyarázó, pontosító vagy szubjektív megjegyzéseket fog közre,
• idézőjel: a kiemelés egyik módja; lehet másvalaki közlésének szó szerinti idézése, egy szó jelentésének alkalmi megváltoztatása (utóbbi általában gúnyos színezetet jelent)

A tovább tanuláshoz és a munka világában szükséges írások:

• Általános bevezetés
• Legfőbb fajtái
• Önéletrajz
• Hivatalos levél
• Kérvény
• Motivációs levél
• Névjegy

I. Általános bevezetés

• mind a továbbtanuláshoz, mind a munka világához különböző szerkesztésű dokumentumokra van szükségünk
• sokfélék lehetnek: önéletrajz, motivációs levél, kérvény, névjegy
• közös vonások:
• hivatalos stílus használata
• irodalmi nyelv használata (írott, igényes forma)
• formai kötöttség
• kézi/gépi írás lehetősége

A témában használatos hivatalos stílus a közélet érintkezési formáiban jelentkezik: a törvényalkotás, a rendeletek, a közlemények és mindenfajta hivatalos érintkezéshez szükséges írásbeli megnyilvánulás nyelvi megformálásában.

Szóhasználat jellemzői:

- sajátos műszók és hivatali kifejezések

- idegen nyelvek hatása a szavak összefűzésében

- elavult formákhoz, fordulatokhoz való ragaszkodás

II. Legfőbb fajtái

· önéletrajz

• Curriculum Vitae (CV)
• célja és tartalma személyes bemutatkozás
• tartalmilag két fajta:
• általános önéletrajz
• szakmai/professzionális önéletrajz
• mind a két típust írhatjuk kézzel/géppel
• forma alapján két fajta:

hagyományos

amerikai/modern

fogalmazásszerű

vázlatszerű

bekezdésekre tagolt

rövid, tömör

születéstől-> jelenig

fényképpel ellátott

kronológiai sorrend

jelentől visszafelé

kézzel kérik

gépi, vázlatpontok

• személyes adatok
• munkatapasztalat
• tanulmányok
• nyelvtudás
• szociális és szervezeti kompetenciák
• művészi képességek
• technikai ism.
• egyéb (jogsi..)
• érdeklődési kör
• tervek, családi állapot

· hivatalos levél és kérvény

• 20. században a magánlevélből nőtte ki magát
• stílusrétege hivatalos
• formai követelményei:

Címzett Feladó

Tárgy:

Megszólítás!

1. …KÉRÉS…..

…...

……

2. …INDOKLÁS…..

……

……

3. …KÉRÉS MEGISMÉTLÉSE…..

…...

……

Tisztelettel

aláírás

keltezés

• kérés
• indoklás
• kérés megismétlése

• jellemzői:
• gyakori a T/1. használata
• jogi szaknyelv
• törvényre, paragrafusra való hivatkozás
• érzelemmentesség

· motivációs levél

• önéletrajz mellé csatoljuk
• meggyőzni a munkáltatót arról, hogy mi vagyunk a legalkalmasabbak a munkára
• mivel a modern típusú önéletrajz vázlatos, ezért a motivációs levél segít leírni az egyéb tulajdonságokat

Címzett Feladó

Neve Neve

Címe Címe

Tisztelt <név><beosztás>!

· Tartalma

• Bevezetés
• Honnan szereztünk tudomást az álláshirdetésről?
• Mi a cél, milyen állásra jelentkezünk?
• Tárgyalás
• Miért érdekel az állás?
• Hosszú távon gondolkozunk, huzamosabb ideig számíthatnak ránk!
• Miért Te vagy a legalkalmasabb jelölt az állásra?

képességek –precíz, pontos-

tapasztalat

végzettség

eddigi munkakörök, feladatok

• Befejező rész
• jövőbeni kapcsolatépítés
• (x-y-kor telefonon fogom keresni /mikor és hol lépek vele kapcsolatba/)

· névjegy

• rövid tájékoztatás
• fajtái:
• magáncélú -> név, magán elérhetőség
• hivatalos -> név, beosztás, céges elérhetőség
• kombinált -> céges/magán egyben
• diplomáciai -> csak politikusok, vezetéknév-keresztnév csere/ politikus és neje

A legjellegzetesebb közlésimódok, a beszélt nyelvi; társalgási és az írott monologikus szövegekben:

Stílus és jelentésJellemző beszélt és írott nyelvi közlésmódok: a stílusrétegekA stílus az a sajátos mód, ahogyan a közölnivalónkat a nyelvi eszközök megválogatásával kifejezzük. A stílusréteg a társadalmi érintkezés meghatározott területein és meghatározott helyzetekben tipikusan használt nyelvi-stilisztikai eszközök rendszere, illetve az ezek használatát szabályozó törvényszerűségek együttese.Osztályozásuk:* Beszélt nyelvi stílusrétegek+ társalgási (választékos, bizalmas, argó, durva, trágár)
+ előadói
+ szónoki
+ felolvasói* Írott nyelvi stílusrétegek+ tudományos
+ szakmai
+ hivatalos
+ publicisztikai
+ levélstílus
+ Vegyes: esztétikai (szépirodalmi), népiesEgy másik felosztás szerint (beszélő és hallgató viszonya szerint)* bizalmas (mindennapi családi, baráti, munkahelyi beszélgetések) Választékos stílust megkívánó beszédhelyzetben bizalmaskodássá, durva stílussá válhat.* közömbös: (idegenek közötti alkalmi párbeszédek, hírközlés) Használhatjuk, ha a közlendő tartalom és nem a beszélő és a hallgató viszonya a fontos.* választékos (ünnepélyes, hivatalos helyzetekben használjuk, illetve ha a beszélő felek között nagy a társadalmi vagy korkülönbség) Emelkedett, ünnepélyes, udvarias, művelt közléstípus.A stílusrétegeken belül elkülöníthetünk stílusárnyalatokat is. A stílusárnyalatot a szövegbeli nyelvi elemek bizalmas, választékos vagy közömbös volta, illetve ezek aránya határozza meg.Bizalmas stílus stílusárnyalatai: bizalmas, durva, trágárVálasztékos stílus stílusárnyalatai: választékos, ünnepélyes, fennköltÉrzelmi, hangulati töltés szerint a szavakat pozitív vagy negatív festői árnyalatúnak tarthatjuk.A stílusárnyalat jellemzője, hogy kifejezheti a beszélő lelki állapotát, viszonyulását a témához.Hivatalos stílusAz állami szervezetek, gazdasági, jogi érintkezési formája (törvényalkotás, rendeletek, közlemények). Rendeltetése: tényközlés, tájékoztatás.Jellemzői: avult formák, fordulatok részleges megőrzése, elidegenítést hoz éltre, körülményeskedő, az egyéni hangvétel háttérbe szorul.Szó- és kifejezéskészlete: sok, sajátos műszó, szóhalmozás, alárendelés, elvont tartalmú névszók gyakorisága, tárgyra jellemző szakszavak, szakkifejezésekMondatszerkesztése: körülményes, elvont, alárendelésSzövegtípusai* Szóban+ tárgyalás
+ felszólalás
+ hozzászólás
+ előadás
+ szónoklat* Írásban+ rendelet
+ határozat
+ törvény
+ értesítés
+ hivatalos levél

A nyilvános beszéd, felépítése szerkezete és jellemzői:

A szónoki beszéd fogalma

• Egy szónok által nagy nyilvánosság előtt mondott, ékes stílusú, igényes politikai vagy ünnepi beszéd
• Ide sorolunk minden olyan megnyilatkoztatást, amelyben a megszólaló nem csak a saját nevében szól egy közösséghez.
• Verbálisan egyirányú kommunikációs forma (a hallgatóságnak korlátozott lehetőségei vannak visszajelzésre (pl.: taps)

A nyilvános beszéd felépítése

Az első rész tartalmazza a beszéd tárgyát jelentő tételt, a jóindulat megnyerésére szolgáló fordulatot. Ezzel hat a szívre és az értelemre, felkelti a kíváncsiságot, majd a továbbiakban megteremti az átmenetet a következő részhez, röviden felsorolva a téma tárgyalandó elemeit.

A második rész, a "dolgok" kifejtése, az elbeszélés (narráció). Benne mutatja be a helyet, időt, személyt és magát a tárgyalandó problémát. Majd sor kerül a gondolati mag közlésére, a részletezésre. Különösen a törvényszéki beszédekben fontos a bizonyítás, az érvek és ellenérvek felsorakoztatása. Ez a főrész, ebben mutatkozik meg leginkább a szónok gondolati vagy nyelvi leleménye. Példák, összehasonlítások, képek, célzások, irodalmi toposzok (ismétlődő formulák), aranymondások s alakzatok teszik meggyőzővé és hatásossá az előadást. Fontos a mérték, mert ha a kidolgozás túl részletező, az a világosság rovására megy.

A kifejtés logikai megszerkesztésének nincsenek szabályai. Ha a részletek felől jutunk el az általánosításhoz, induktív, ha a tételtől indultunk el a részletekig, deduktív módon építkezünk.

Az érvek közül Cicero szerint legtanácsosabb először említeni a legfontosabbat (lejtéses szerkezet), mások szerint a fokozatosság elve a meggyőzőbb, amikor is a lényeget utoljára mondjuk ki (fokozásos kifejtés).

A beszédek harmadik, befejező része az epilógus, (berekesztés). Itt vonjuk le a tanulságokat, foglaljuk össze az elmondottakat, s fokozzuk az érzelmi, indulati hatást. (Gyakran a túlzás és nagyítás eszközei segítségével.) Az is lehet, hogy éppen itt teremtjük meg a gondolati és érzelmi egyensúlyt. A befejezésnek erénye a rövidség.

A szónoki beszéd megszerkesztésének menete:

• Témaválasztás és címadás: Inkább témajelölő, mint szenzációvadász legyen.
• Szövegtípus kiválasztása (elbeszélő, leíró, érvelő) + a kommunikáció körülményeinek feltérképezése
• Elővázlat készítése. Célja a tudatosabb, célirányos anyaggyűjtés.

Anyaggyűjtés

• Forrásai:
• Könyvek, folyóiratok, film, tömegkommunikációs eszközök, Internet
• Személyes beszélgetések, saját ismeret, tapasztalat (ekkor lesz hiteles beszédünk): utazás, olvasmányaink személyes kapcsolataink révén
• Saját ötletek, gondolatok, melyek az esetleges következtetések levonása után születnek

Az anyag elrendezése

• Fontosabb gondolatok, érvek kiválasztása tételmondatok
• Ezekből készül a vázlat, amely tételmondatokon kívül tartalmaz: kulcsszavakat, neveket, adatokat
• Itt derül ki, hogy mi a lényeges, és mi a lényegtelen (ezeket "kidobjuk")

A szöveg felépítését több elvnek kell irányítania:

• Egység elve: Mellőzzük a témához nem szorosan kapcsolódó gondolatokat, információkat. (minden elhangzott mondatnak a beszéd célját kell szolgálnia)
• Haladás és folyamatosság elve: Minden kisebb-nagyobb szövegegység vigye tovább a téma kifejtését. Az egy helyben toporgás untat, a sietség érthetetlenné tesz, legyen megfelelő az ismétlés az új gondolatok aránya, a logikai láncszemek következetes előrehaladása.
• A logikus elrendezésének elve: Témától függő időbeli, térbeli vagy ok-okozati előrehaladás
• Arányos elrendezés elve: A szövegrészek terjedelmét, kifejtettségét a szöveg egészéhez, a kommunikáció céljához, a gondolat, a probléma súlyához igazítsuk. A fontos, hangsúlyos részek nagyobb teret, több időt kapjanak. Hiba a túl hosszú bevezető vagy összefoglaló, de a jelzésszerű, elnagyolt zárás is.
• Fokozatosság elve: A meggyőző beszédben a fontos részek a szöveg elején vagy a végén helyezkednek el. A szöveg többi része a célnak alárendelve fokozatosan taglalja a bizonyítékokat, érveket az elejétől a végső megállapításig vagy fordítva: a legsúlyosabb gondolatot magyarázza.
• Teljesség, befejezettség elve: Törekedni kell arra, hogy a beszéd után a teljesség, lezártság, befejezettség érzését keltsük. Ne maradjanak megválaszolatlan kérdések. Se több, se kevesebb nem kell a szükségesnél és az elégségesnél

A szöveg kidolgozása:

• Végleges mondatok megfogalmazása
• A szöveg csiszolása, színezése
• Megfelelő stíluseszközök kiválasztása
• Szövegformáló eszközök, szerkezeti megoldások, grammatikai és jelentésbeli kapcsolóelemek helyes használata
• Nyelvhelyesség, helyesírás figyelembe vétele
• Az előadásmód megtervezése
• A gyakorlottabb előadóknak nem fontos szó szerint megfogalmazniuk a szöveget, elég a vázlatot, a tételmondatokat és a fontosabb érveket leírniuk

Az emlékezetbe vésés és az előadás:

• Főbb tételek, lényeges érvek, néhány idézet, hatásos beszédfordulatok megtanulása
• Próbabeszéd tartása (önellenőrzés, lámpaláz csökkentése)

Előadás közben sem szabad ragaszkodnunk az előre leírt mondatokhoz, a spontánnak tűnő beszédre kell törekednünk, a legkevésbé alkalmas a felolvasás a nyilvános előadásra

A társalgási stílus ismérvei, minősége

– stílusréteg: az egyes nyelvváltozatokra épülő tipikus kifejezésmód, eltérő eszközkészlet és sajátos stiláris követelmények jellemzik
– legfőbb stílusrétegek:

• tudományos, szakmai
• publicisztikai
• hivatalos (közéleti írásbeli)
• előadói (közéleti szóbeli)
• társalgási

– társalgási stílus

• a kötetlen társas életben használt tipikus nyelvi formák használata
• szoros és kölcsönös kapcsolat a többi stílusréteggel
• legnagyobb a személyiség kifejezésének lehetősége
• kötöttségek: hagyomány, illem, társadalmi függőségek
• nagy szerepe van a beszélő és hallgató viszonyának
• szókészlet gazdagsága, árnyaltsága, egyéni színezete (szünet, beszédtempó)
• mondatszerkesztése hiányos
• részint összetettebb, tagoltabb mondatok
• változatosságot követel meg
• a hangos stílus eszköze a szórend, mimika és a gesztusok

– műfajai

• párbeszéd: kötetlen forma
• elbeszélés
• magánlevél: kötött forma (megszólítás, bevezetés, elbúcsúzás, stb.); a mondanivaló rendszerezése, szabályos mondatszerkesztés, lehetséges élőszói jellegzetességek, változatos mondatfajták jellemzik
• nem irodalmi formában írt napló: kötött forma (időrendi szerkesztettség), az önkifejezés egy fajtája, gondolati szinten történő szerkesztettség jellemzi

A társalgási stílus ismérvei, minősége 

A stílust a görög sztülosz illetve a romai stílus szavakat tartalmazza. A stílus a nyelv használatának módja. Az a mód, amelyben,az ember szóban és írásban kifejezi magát.

" A stílus maga az ember"

Stílusrétegek

A társadalmi érintkezés meghatározott területén, tipikusan alkalmazott, nyelvi eszközök rendszere és ezek használatának szavai a stílus rétegek.

1, társalgási stílusréteg

2, tudományos és szakmai stílusréteg

3, publicistai (újságírói) stílusréteg

4, közéleti írásbeliség (hivatalos) stílusréteg

5, közéleti szóbeliség (előadói, szónoki)

6, szépirodalmi stílusréteg

A társalgási stílus mindennapi, kötetlen társalgási, használt, nyelvi formák összefoglaló elnevezése.

Műfajai:

-élő szóban a párbeszéd illetőleg az elbeszélés

-irásban pedig a levél és a napló.

A társalgási stílus stílusjegyei természetesség, közvetlenség.

1, szókincse változatos (köznyelvi mellett, tájnyelv,argó) a szavak lehetnek tréfás, familiáris, gúnyos,durva, becézés, kedveskedés,

2, mondattani sajátosságai

Fordulatok, befejezetlen mondatok jellemzik

Köszönéssel kezdődik igen sok formája lehetséges, hagyományos, kérdéses köszönések, közhely-elcsépelt kifejezések (ilyen az élet), töltelékszavak (izé. ő)

Közhely = gondolkozás üresjárata

-divatszavak kifejezések (állati, oltári)

Kötőszavak

Magánlevél:-nem más, mint írásban megjelent tárgyalás. Mondatszerkesztése sokkal kötöttebb, mint más stílusrétegekben.(függ, hogy kinek írja)

Szerkezete:-keltezése, főrész, záró rész, befejező rész.

Egy és több jelentésű szó, homonímia, szinonima, hasonló- azonos alakú szavak

Hangalak és jelentés viszonya

- minden szónak van hangsorral kifejezett hangalakja és ehhez a hangalakhoz kapcsolódó jelentése

- a hangalak és a jelentés kapcsolata többnyire megegyezésen, hagyományon alapul (ezért van az, hogy a különböző nyelvek ugyanazt a dolgot más hangsorral nevezik meg)

- ha a hangalak és a jelentés között valódi kapcsolat van (vagyis a hangalakból lehet következtetni a jelentésre), akkor ezeket a szavakat motivált szavaknak nevezzük

1. a) hangutánzó szavak: brummog, csiripel, krákog, zümmög
2. b) hangulatfestő szavak: cammog, bandukol, pipogya

- ha a hangalak és a jelentés között nincs kapcsolat, akkor ezeket a szavakat motiválatlan szavaknak nevezzük

A szavak csoportosítása a hangalak és a jelentés viszonya alapján

• egyjelentésű szavak – a hangsor csak egyetlen jelentést idéz fel (kevés ilyen szavunk van) – pl. ablakpárkány H – J

• többjelentésű szavak (poliszémia) – egy hangsorhoz több összefüggő, egymásból levezethető jelentés kapcsolódik (egy eredeti, alapjelentés mellé később kialakul másodlagos, harmadlagos jelentés), pl. csiga, levél, körte, kormány, toll

• azonos alakúság (homonímia) – a hangalak azonos, de a jelentések között nincs semmiféle kapcsolat vagy összefüggés, véletlen egybeesés eredményei az azonos alakú szavak (gyakran más szófajúak is), pl. fog, sírok, török, nyúl, verem, sír, vár, ég

• rokonértelműség (szinonímia) – hangalakjuk különböző, a jelentésük azonban hasonló, pl. kutya – eb, bicikli – kerékpár, fut – rohan – szalad, nevet – mosolyog – kacag

• hasonló alakú szavak (paronímia) – hasonló hangsorhoz eltérő jelentés társul (ügyelni kell a helyes szóhasználatukra!), pl. egyelőre – egyenlőre, helység – helyiség, szível – szívlel, gondtalan – gondatlan, íztelen – ízetlen (Egyelőre még nem megyünk el. – Egyenlőre vágta szét a kenyeret., Ennek a helységnek a neve Hollókő. – A lakásunkban öt helyiség van.)

• ellentétes jelentésű szavak (antonímia) – két teljesen különböző hangalakhoz két egymással ellentétes jelentés társul fekete-fehér

A társalgási stílus ismérvei és minősége:

A stílusréteg: az egyes nyelvváltozatokra épülõ tipikus kifejezésmód. A stílusrétegek közé tartozik a társalgási stílus, a tudományos stílus, a publicisztikai stílus, a közéleti írásbeliség (hivatalos stílus), valamint a közéleti szóbeliség (elõadói, szónoklati stílus)

A társalgási stílust, más néven magánéleti stílusréteget használjuk a legszélesebb körben:a mindennapi életben, a kötetlen társas érintkezésben és gyakran a médiában is. Az élet fontos részét képezik a mindennapi sokszor kevés tartalmat hordozó- társalgások, csevegések, ide tartozó szövegtípusok például az SMS, magánlevél, chat. Tehát vannak szóbeli és írásbeli formái is.

A viszonylag kötetlen társas érintkezésben használt kifejezési mód, a családiasabb környezetben, otthon, barátokkal, kollégákkal, ismerősökkel való kommunikációban használatos stílusréteg. Színtere a magánélet. A beszélő és a hallgató viszonya egyenrangú, közvetlen. A beszédhelyzetet a természetesség jellemzi. A magánéleti szövegek kevesekhez szólnak, sokszor intimitásokat is tartalmaznak.

Szabadság és kötöttség egyszerre jelen van benne. A beszélőnek itt van a legnagyobb szabadsága (szóújítás, szokatlan szerkezetek használata), kötöttséget a hagyomány, az illem és a társadalmi függőségek jelentenek. Szóhasználatára jellemzõ a szókészlet gazdagsága, árnyaltsága, egyéni színezete (szünet, beszédtempó). A beszédbeli stílus eszközei: az élõszó zenei kifejezõeszközei, szórend, mimika, gesztusok.

Folyamatosan változik a divattal, a társadalommal. A magánéleti szövegek sokszor formálisak (társadalmilag előírtak), máskor kötetlenek, laza szerkesztésűek, hiányosak, kifejtetlenek. A társalgási stílusréteg a társadalmi mozgásokat, magatartást és ízlést érzékenyen tükrözi.

Társalgás közben laza szerkezetű szövegeket alkotunk. A kapcsolat felvétele fenntartása megszólítással történik. Találkozáskor köszönünk egymásnak napszaknak megfelelően, de használjuk az üdvözlöm, köszöntöm megszólítást is.

Gyakoriak a kérdő, felszólító mondatok. Az élénk társalgásban a beszélők szavukat sokszor egymásba öltik, hiányos szerkezetű mondatokat használnak, ezek azonban teljes közlésértékűek, mivel az előző közléshez viszonyítva az új gondolatelemet tartalmazzák.

Műfajai:

• párbeszéd: kötetlen forma
• magánlevél: kötött forma (megszólítás, bevezetés, elbúcsúzás, stb.), a mondanivaló rendszerezése, szabályos mondatszerkesztés, lehetséges élõszói jellegzetességek, változatos mondatfajták jellemzik
• nem irodalmi formában írt napló: kötött forma (idõrendi szerkesztettség), az önkifejezés egy fajtája, gondolati szinten történõ szerkesztettség jellemzi
• elbeszélés

A társalgási nyelvben gyakran használunk állandósult szókapcsolatokat, melyekkel szemléletesebbé, hangulatosabbá, és így hatásosabbá tehetjük a mondanivalónkat. Az állandósult szókapcsolatok (frazémák) olyan kötött szókapcsolatok vagy mondatok, amelyek sokszor egyetlen szóval helyettesíthetők. Átvitt értelemben használjuk őket, ezért jelentésük általában nem található ki az alkotóelemek jelentéséből.

A szokványos kifejezésmódok a beszédben gyakran együtt használt szókapcsolatok. Fajtáik:

• körülírások (pl.: bukfencet vet, lángba borul)
• metaforikus kifejezések (dugába dől, csillagokat lát)
• tipikus társalgási fordulatok, melyeket bizonyos beszédhelyzetekben szoktunk használni (pl.: részemről a szerencse, Hogy vagy?)
• köszönések, megszólítások (Isten áldjon!)
• helyzetmondatok (Már látni az alagút végét!)
• közhelyek (a munkához úgy kell hozzáállni, hogy más is odaférjen)

A szólások szájhagyomány útján terjedő képszerű szókapcsolatok, mondatok (elhúzták a nótáját, Él, mint hal a vízben)

A közmondások általános érvényű megfigyelést, élettapasztalatot, bölcsességet megfogalmazó mondatok (Nem esik messze az alma a fájától)

A szállóigék egy ismert személytől, esetleg valamilyen irodalmi műből származó gondolatok, kijelentések. (A kocka el van vetve)

A neologizmusok: Egy adott nyelvben korábban nem létező új szó, kifejezés vagy nyelvtani forma.

A hiányos mondatok: A hiányos mondatból a két fő mondatrész (alany, állítmány) egyike, vagy mindkettő hiányzik. Míg az állítmány elmaradásával mindig hiányos lesz a mondatszerkezet, az alany nélküli mondatok közül csak azokat tekintjük hiányosnak, amelyekből harmadik személyű, a beszédelőzményből kiegészíthető alany marad el. Pl.: állítmány hiánya: (Milyen volt a hétvégéd?) Jó. (Mit csinálsz?) Semmit. Alany hiánya: (Peti nálunk van.) Tévét néz.

Fél szavakból is megértik egymást: Amikor egy olyan személlyel beszélgetünk, akit régóta ismerünk (barát) és akivel nagyon jó kapcsolatot ápolunk a társalgás alatt nincs szükségünk hosszas magyarázkodásra.

A magánlevél szabályai: Minden esetben kézzel írjuk és készítsünk róla először próbafogalmazványt. Mint minden levélnek a magánlevélnek is megvan a maga általános formája, ami áll egy megszólításból, egy leírásból és egy elköszönésből. Itt a dátum megjelölése a jobb felső sarokban van. Magánlevélben mindenről írhatunk, ami nem sérti a közízlést. Természetesen kerüljük a ronda szavakat és kifejezéseket. Mindenképpen adjuk meg benne az elérhetőségünket, máskülönben nem kapun választ levelünkre. Ha egy gondolatkört befejezünk, kezdjünk új bekezdést. A levél befejezése általában valamilyen bevált forma, mint (baráti öleléssel, üdvözlettel, maradok tisztelettel) alapján történik. A befejezés után a papír szélére kerül az aláírásunk.

Az SMS és a chat előnyei és hátrányai:

előnyei:

• rövid, gyors üzenetváltása világ bármely táján
• segíthetik az egymás közti kapcsolattartást, a társas életet, a szórakozást, akár a házi feladat elkészítését is
• szabad kommunikáció (smiley, rövidítések)

hátrányai:

• függőséget okoz
• névtelen (chat)
• nem szabályozott (értelmetlenségek)
• helyes nyelvhasználat, valamint a helyesírási szabályok eltűnnek

Érdekességek:

• A viszonylag kötetlen társas érintkezésben használt kifejezésmód.
• Családiasabb környezetben, otthon, kollégákkal, ismerősök, barátok között használatos stílusréteg
• Nincs éles határa, hat rá a többi stílusréteg, és az is visszahat azokra
• Folyamatosan változik a divattal, a társadalommal
• Tükrözi az egyén aktuális ízlését, magatartását
• Szabadság és kötöttség egyszerre jelenik meg
• Szabadság: A beszélőnek itt van a legnagyobb szabadsága (szóújítás, szokatlan szerkezetek)
• Kötöttség: Alá van rendelve a társadalmi szabályoknak, az illemnek (pl. köszönés, megszólítás)
• A beszélő és a hallgató viszonya közetlen, a hallgató általában ismert, jelenlévő személy

Nyelvi megformáltsága, műfajai:

• Szóban:

• Szóhasználat: gazdag, árnyalt, egyéni színezetű szókészlet
• Szervetlen mondatrészek, (pl. módosítószók) illetve ún. töltelékszavak (izé, ugye) használata
• Olykor hibás szórend használata (gyors gondolkodás miatt)
• Gyakori az egyéni nyelvi lelemény (akár a nyelvhelyesség kárára)
• Kedveli a közhelyeket (Ez van, ezt kell szeretni) és a divatszavakat (állati, trendi, tök jó)
• Fokozottan érvényesülnek a nyelv zenei eszközei (hangsúly, hangszín, hanglejtés, tempó, szünet)
• A nonverbális kommunikációnak óriási szerepe van (gyakran többet mond, mint a verbálisan kifejezett tartalom)
• Mondatai szerkesztettségében és modalitásában egyaránt változatosságot kívánnak (pl. hiányos, tagolatlan, többszörösen összetett mondatok különféle változatai, illetve felkiáltó, óhajtó, kérdő mondatok használata)
• Műfajai: pl. párbeszéd, elbeszélés

• Írásban:

• Itt is érvényesül a közvetlen, egyéni szín, a természetesség.
• Gyakorlatilag egy élő beszélgetés imitálását jelenti írásban.
• A nyelv zenei eszközeinek megfelelő írásjeleket hangsúlyosabban használjuk, mint a többi stílusrétegnél. Jellemző lehet az egyéni jelek alkalmazása.
• Kevesebb szerkesztetlen (pl. hiányos vagy tagolatlan) mondatot használunk, mint szóban